„A szabadság isteni szikráját a márczius szellője csókolgatta, simogatta, élesztgette, s mire eljött a hónap közepe, már százezrek szívéből tört ki a láng s a szél kapta szárnyra, vitte mindenüvé, ahol csak magyar lakik." Így köszöntötte a Csornai Hírlap vezércikke a forradalom 50. évfordulóját.

Kivilágított települések, lelkes szónoklatok, emlékmisék, díszközgyűlések, az agg honvédek megvendégelése, jótékony estélyek: a Rábaköz méltón ünnepelte az 1848-as forradalom ötvenedik évfordulóját.

Szalay Balázs csornai helytörténész-tanár korabeli újságokat lapozott át, melyek részletesen számoltak be az eseményekről. Az írásokból kiderül: elődeink „honfiúi szívük fellelkesülésével üdvözölték dicső emlékünk félszázados évfordulóját...!"

A hangulatot fokozta – derül ki a Csornai Hírlap 1898. március 6-i számából –, hogy a kormány április 11-ét, a ’48-as törvények szentesítésének napját szerette volna hivatalos ünnepnappá nyilvánítani. Ellenállásba ütköztek, hiszen a rábaközi lap is leszögezi: „márczius 15-e forrt össze az élő magyar nemzedék vérével. Ezt a napot választotta a nemzet nagy ünnepének, ezt szentesítette a szokás és a magyarok története". A hetilap ennek megfelelően már az évfordulót megelőző számaiban buzdítja olvasóit a készülődésre. Utána pedig, a március 20-i és 27-i számban számos Csorna környéki községből érkezett tudósítás. „Örvendünk, hogy Csorna és a járás eszméinket nemes szívvel felkarolta és márczius 15-ét dicsőségteljesen, fényesen, várakozásunkat meghaladólag hazafiasan megünnepelte. A közönség megmutatta, hogyan kell a magyarnak a szabadságharcznak 50 éves évfordulóján az ősökről, a hősökről, a félistenekről teljes szívvel, lelkesülten megemlékezni."

A rábaközi településeken ma is ápolják az 1848-as hagyományokat. Például Rábacsécsényben, ahol Vajda Ferenc honvéd alezredes sírjánál rendezik minden évben a községi megemlékezést. Felvételünkön balró

A csornaiak például – a beszámolók szerint – már az ünnep előestéjén fellobogózták és kivilágították házaikat. „A rend egy perczig nem zavartatott." Március 15-én reggel a premontrei templomban mise volt, melyet „Laky Demeter perjel, 48-as főhadnagy szolgáltatott fényes segédlettel". Onnan a Szent Antal-temetőbe vonult a tömeg, a Honvéd-emlékműnél Hajas Gyula főszolgabíró tartott beszédet. „Nem azért jöttünk, hogy megbolygassuk félszázados szelíd álmaitokat, de eljöttünk, hogy koszorút nyújtsunk dicső emlékeiteknek. Álmodjátok továbbra is szebb, boldogabb jövőjét ennek a sokat szenvedett szegény magyar hazának." A temetői megemlékezés után az iskolában Csorna képviselő-testülete tartott díszközgyűlést, melyen Kőfalvy Vidor premontrei jószágkormányzó és Vadász Bánk jegyző, a „község pennája" szónokoltak. Az elöljárók úgy határoztak, hogy a községi pénztárból 5 forint adományban részesítik Farkas József, Kocsis Péter, Hegedűs János, Kiss György, Róka Ferenc, Horváth Flórián és Simon János agg honvédeket. Délben a kaszinóban adtak ebédet, díszvendégei az asztalnak Domján Antal és Döbröntey Gábor ’48-as honvédek voltak. Megemlékeztek a forradalomról a csornai iparos ifjak is. A Szarvas szállodában rendeztek színielőadást. Bevételét a szegényalap javára fordították.

 Ünnepeltek a vidéki települések is. A Csornai Hírlap sorra veszi: (Sopron)Németiben Szabó Lajos földbirtokos és Király János körjegyző vezérletével lélekemelő ünnepélyt rendeztek. Farádon Hérincs Lajos evangélikus lelkész és Szijj Lajos főtanító tartottak hazafias szellemű előadást a ’48-as eszméről. Jobaházán Varju Márton néptanító olvasott fel, Török Mihály földbirtokos pedig megvendégelte a szabadságharc még élő alakjait. A rábcakapiaknak „nagy ünnepük volt az egész nap". Takáts Gyula helybeli lelkész „hazafias és remek beszédet" tartott. Délután „zászlóerdő alatt összegyűlt az egész község a tanító udvarán, cigányzenekarral kiegészítve". Bándy János tanító útmutatásával aztán a tömeg felelevenítette az ötven évvel azelőtti, pesti és budai eseményeket, „kicsinyben utánozva a nevezetes felvonulást, a község utczáin hazafias dalokat elzengedezve". Enesén 1898. március 15-én Mészáros István bezi evangélikus esperes szónokolt „nagy hévvel". A tanulóifjúság körmenetet tartott, felolvasóesten vettek részt, majd társas vacsora zárta az ünnepi programokat.