Kedves vendégek!

Örömmel vettem a nagy érdeklődést kiállításom alkalmával Afrikáról, annak tájairól, embereiről, állatvilágáról és növényeiről. Talán különös és egyedülálló ez a kiállítás, ami nem passzol bele a kiállítások megszokott sémájába. Kérdezhetnék, miért választottam éppen ezt az exotikus témát. Ez a kiállítás egyben ismeretterjesztő kiállítás is akar lenni erről a csodálatos kontinensről, amiről talán keveset tudnak a legtöbben. Afrika már gyerekkorom óta érdekel, azóta, amikor egy képeskönyv került kezembe Afrika állatairól. Mindig megcsodáltam őket, az állatok alatt a kis verseket, mind megtanultam kívülről. Magam még sajnos nem voltam Afrikában, ezeket a képeket barátoktól, ismerősöktől kapott fényképek után festettem. Sok könyvet olvastam Afrikáról, különösen élveztem a brit afrikai utazó, Henry Morton Stanley háromkötetes könyvét, „A legsötétebb Afrikában” címmel.

Afrika, a vérző, a meggyalázott, megalázott, megerőszakolt és kirabolt kontinens.

Az emberiség története Afrikában kezdődött. Afrika, az emberiség bölcsője, itt kezdődött meg 6-7 millió évvel ezelőtt az emberré válás, vagyis az emberfélék kiemelkedése az állatvilágból, az emberszabású majmok (gorillák, csimpánzok, orangután) családjából. Az emberszabású majmok (hominiden, ezek már két lábon jártak) családja aztán szétvált a fejlődésben az ázsiai és afrikai vonalba. Az ázsiai vonal egyetlen túlélői az orangutánok. Az afrikai vonalban fejlődött ki az ember, a csimpánz és a gorilla. 10 millió évvel ezelőtt váltak le elsőnek a gorillák. Az ember és a csimpánz szétválása 6 millió évvel ezelőtt ment végbe. Phylogenetikai ismeretek szerint a csimpánzok és gorillák a legközelebbi rokonai az embernek. Homo, az emberszabású majmok fajtája, ahová az ember és kihalt rokonai tartoznak. Az ausztralopithecus, valószínű kelet-Afrikában fejlődött ki 3 millió évvel ezelőtt. A következő fejlődés 2 millió evvel ezelőtt ment végbe a Homo rudolfenzis-ben, akik már kőszerszámokat készítettek, növényekkel és dögökkel táplálkoztak. A Homo erectus, a modern ember közvetlen elődje 1,5-2 millió évvel ezelőtt fejlődött ki. Ezek már elhagyták Afrikát, Európában és Ázsiában terjedtek el, és már használták a tűzet. Itt ringott az emberiség bölcsője, itt találták meg a legrégibb leleteket. A talált leltek azt mutatják, hogy az első emberek nagyon hasonlítottak legközelebbi rokonaikra, a nagy emberszabású majmokra. A mai ember, a homo sapiens, kb. 160 000 évvel ezelőtt lépett fel Afrikában az emberiség színpadjára, és indult el meghódítani és tönkretenni földünket, őserdeinket és állatainkat, amik mind Isten teremtményei. Az ember, a teremtés koronája, sok pusztítást végzett ezen a szép és csodálatos kontinensen. Amikor a modern ember megjelent földünkön, megszűnt a paradicsom. Gondoljunk csak az európaiak és az amerikai fehér emberek rabszolga kereskedelmére, amit azzal legalizáltak, hogy az afrikaiak alacsonyabb rendű emberek, azokkal mindent meg lehet csinálni.

A rabszolga-kereskedelem már a 7.-ik századtól megkezdődött az arabok által Allah nevében. Aki nem akart muzulmán hitre térni, azt rabszolgaságra vetették. Közel 17 millió feketét vetettek rabszolgaságra az arabok. Az arab rabszolga-kereskedelem tartott a legtovább az emberiség történetében, kb. 1300 évig tartott, és sokkal több áldozata volt, mint a fehérek rabszolga kereskedésének. Az arabok megvetették a feketéket, nem akarták, hogy tovább szaporodjanak, ezért kasztrálták őket. Ezt a procedúrát öt közül csak egy élte túl. Ezért nincs az arab államokban fekete diaszpóra, mint Amerikában. A fehér ember megjelenésével Afrikában aztán megduplázódik a rabszolgák nyomora.

A modernkori afrikai gyarmatosítás története a portugálokkal kezdődött, akik a nagy földrajzi felfedezések korában, a 15. századtól kezdve telepeket, kereskedelmi állomásokat, erődöket, kikötőket hoztak létre az afrikai partok mentén.  Sajnos a rabszolgaságot a katolikus egyház is támogatta. 1452-ben a Dum diversa bullával és 1455-ben a Romanus Pontifex bullával, V. Miklós pápa megbízta a portugál királyt arra, hogy Nyugat-Afrikában a szaracénokat és a pogány bennszülötteket leigázza, kirabolja, és örökös rabszolgaságra kényszerítse, mivel  ezek a kereszténység ellenségei.  Aki ebben a megsemmisítő hadjáratban részt vett, annak el lettek engedve bűnei. Különösen Krisztus lovagrendjének (Templomos lovagrend) kormányzója, Tengerész Henrik járt itt az élen. Az első négert 1442-ben vitték Lisszabonba, és csodálták meg. A portugáloknak ezért a meghódított területeken templomokat és kolostorokat kellett építeni. Ezekkel a bullákkal szentesítve lett az afrikaiak leigázása, és kezdetét vette rabszolgaságba vetésük, és a rabszolga-kereskedelem. V. Alfonz portugál király 1455. október 5-én ünnepélyesen felolvastatta a bullát Lisszabonban, a katedrális előtt,  francia, spanyol, angol és holland kereskedőcsoportok előtt. Ezzel a portugálok megkapták az egyedüli kereskedelmi jogot. Az utána következő pápák, mint a „világ urai” megerősítették az expanziós tevékenységet Dél-Afrikáig, és Dél-Amerikáig. A bolygó fel lett osztva a portugálok és spanyolok között.  Kb. 40 millió afrikait kényszerítettek rabszolgaságra, akik közül csak minden negyedik élte túl az embertelen bánásmódot, és az áthajózási körülményeket Amerikába, ahol bányákban és ültetvényeken kellett nekik látástól vakulásig dolgozni. Akik a hajókon súlyos betegek voltak vagy elpusztultak, azokat egyszerűen a tengerbe dobták a cápák táplálékául. A rabszolgákat sokszor megkorbácsolták. kínozták, tüzes vassal megbélyegezték, megcsonkították és éheztették. ”Isten képét szíjjal ostorozzák”, írta jogosan Vörösmarthy Mihály Gondolatok a könyvtárban című versében. Állandóan meg voltak láncolva mint a kutyák sok helyen, pedig a teremtő minden élőlényt szabadnak teremtett. A kutyákat is, az emberek leghűségesebb barátját. Sajnos többször kell tapasztalnom, hogy sok helyütt éjjel-nappal, télen-nyáron meg vannak kötve a kutyák a szabad ég alatt.

A rabszolga-kereskedelem jó üzlet volt, még Voltaire is, francia felvilágosodás kori író, költö és filozófus, aki a polgári szabadságjogok védelméről vált világszerte ismertté, ebbe fektette legtöbb pénzét a 18.-ik században.

Az európai nagyhatalmak 1881 és 1914 között elfoglalták, és két független állam kivételével felosztották maguk között Afrika szinte teljes területét és gyarmatokat alakítottak ki. Az afrikai kontinens független államai és uralkodói, mint az etiópok, és Marokkó, megkíséreltek  ellenállni az európai hódítóknak. Azonban az európai nagyhatalmak hadseregei olyan fegyverzeti és szervezési előnyt élveztek, hogy az afrikai uralkodók, népek, országok nem tudtak hatásos ellenállást kifejteni. A gyarmatosítás egyik hajtóerejét jelentették a „fehér ember felsőbbségéről” kialakult nézetek, miszerint a gyarmatosításon keresztül kell elvinni a keresztény civilizációt az afrikai „vadembereknek”. II. Leopold belga király beszédében 1876-ban azt mondta Brüsszelben, amikor megalapították a Nemzetközi Afrikai-szövetséget, hogy a szövetség célja az volt, hogy „civilizációt vigyen bolygónk egyetlen részére, ahová eddig még nem ért el”. A belga király Sanleyt bízta meg, Kongó területeinek megszerzésére. Stanley eladási szerződéseket íratott alá Kongó területeiről az ottani törzsfőnökökkel, akik angolul nem értettek, és azt sem tudták, hogy mit írnak alá. Az egyik kitételben az állt, hogy nemcsak a föld, hanem annak munkaereje, tehát a bennszülöttek is, a belga király privát tulajdonába száll. Így került 2,5 millió km² terület, és annak lakossága a király tulajdonába. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a belgák 10-15 millió kongóit pusztítottak el, a lakosságnak majdnem a felét. Ugyanis ebben az időben a kaucsuk nagyon keresett anyag volt. A belgák kényszerítették a bennszülötteket kaucsuk gyűjtésre az őserdőben a fákról, de a norma embertelen magas volt. Minden falunak ki volt adva, hogy mennyi kaucsukot kell 2 vagy 4 hét alatt leadni. Ha a férfiak később jöttek vissza az őserdőből, akkor a belgák megölték asszonyaikat és gyermekeiket, akiket előzőleg túszul ejtettek. Lázadás esetén szétrombolták falvaikat, megerőszakolták az asszonyokat, és az összes lakost agyonlőtték. Ha a visszatérő férfiak kevés kaucsukot hoztak, akkor megbüntették őket, és levágták jobb kezüket.

Gondoljunk csak 1904-ben a német Délnyugat-Afrikában (Namíbia) a herreró és a nama törzsek lázadására, mert állataik legelőterületét elvették, és ezáltal az egzisztenciájukat veszélyeztették. A herrerók nagy része családjukkal a kalahári sivatagba menekült a mészárlás elől, de akiket nem engedtek ki a sivatagból, és nem mehettek a kutakhoz. A herrerók többsége, 80-100 ezer ember szomjan halt ebben a népírtásban. A megmaradtakat koncentrációs táborokba kényszerítették.

A fehér ember a gyarmatokon felsőbbrendűnek tartotta magát, és a legnagyobb luxusban élt az afrikaiak rovására. A fehér emberek nemcsak Afrika kincseit rabolták el, hanem az afrikaiak összes emberi jogait is, méltóságukat, ami miatt még a mai napig is szenvednek, mert beléjük nevelték a kisebbrendűség komplexumát. Kb. 50-100 millió afrikait hajóztak át Amerikába, ahol ezek olcsó munkaerők voltak az ültetvényeken (gyapot, dohány és cukornád). Sok tízezer nem élte túl az áthajózást a tengeren.

Afrika évszázadokon át vérzett, és soha nem tudta kiheverni ezt az óriási emberveszteséget. Kb. 50 millió rabszolga vesztette életét a borzalmas körülmények körött.

De csak nézzük az állatok pusztításait.

1950 és 1980 között Kelet-Afrikai szavannáin kb. 500 000 elefántot lőttek le agyaruk miatt. Majdnem teljesen kipusztították őket, a profit miatt, mert csak az a legfontosabb az emberiségnek, az a legnagyobb Istenség. 2009-ben 38 000 elefántot lőttek le ezekből a csodálatos állatokból, akik ugyan úgy tudnak gyászolni mint mi emberek, akik gondoskodnak egymásról. Megölik a kis elefántok anyját és a kis elefántokat lovaglásra fogják be turisták gyerekeinek.

Amikor a fehér bevándorlók megjelentek Afrikában, szórakozásból lőtték a zsiráfokat, és az volt a nagy legény, aki a legtöbbet lelőtte. Ma már csak szigetszerű populációik maradtak fenn, a zsiráf ritkán fordul elő, még Dél-Afrikában, a Szerengéti Nemzeti Parkban él pár ezer példányuk.

A gepárdokat bundájuk miatt lőtték, mert státusszimbólumnak számított. Életterük egyre kisebb lesz, ezért sok helyütt a kihalás szélére sodródott.

A gorillák száma ma már aggasztóan alacsony, húsáért vadásszák őket, és életterük egyre fogy.

A keskenyszájú orrszarvú ma már majdnem teljesen kipusztult, akiket szarvuk miatt vadásszák, amit kínaiak gyógyító hatásúnak tekintenek, és állítólag a férfiaknál potencianövelő hatása van. Szarvát tőr nyelek készítésére használják, ami Jémenben gazdag férfiaknál a férfiasság szimbóluma, és ezért nagy összegeket fizetnek érte. 1853-ban lőtték le Dél-Afrikában az utolsó példányt, amire büszke volt a gyilkos vadász. A Szahel-zóna sztyeppéin a 19. század végén majdnem mindet kipusztították. A nyugatafrikai orrszarvú már teljesen kipusztult. 1980-ban a Középafrikai Köztársaságban még 3000 példány volt, amit pár év alatt teljesen kipusztítottak. Ugyanez a helyzet a szélesszájú orrszarvúval, aminek legtöbb alfaját már teljesen kipusztították.

A vízilovak lassan elvesztik életterüket, ezeket is szórakozásból vadászták.

A gyönyörű vitéz-sasnak az egyetlen ellensége az ember, a farmerek irtják őket, mert háziállataikat féltik.

Ha az emberiség ezt így folytatja tovább, akkor ezeket az állatokat már csak állatkertekben lehet majd látni, vagy képeken. Szomorú látvány az, amikor gepárdok, leopárdok szűk ketrecekben fel-alá járkálnak, mert hiányzik nekik a szabadság, a mozgás.

Kedves látogatók, tekintsék meg ennek a meggyalázott kontinensnek szép tájait, Észak-Afrikától Dél-Afrikáig, gyönyörű állatait, és annak tarka népességét.